Zserbó, amitől még a nagymama is elcsodálkozott: egyetlen kis csavar a diókrémben
Gyerekkoromban karácsony nem telt el zserbó nélkül. A nagyi mindig nagy gonddal készítette, és minden alkalommal ugyanazt mondta: „a zserbónak idő kell, és türelem – de megéri.” Sokáig azt hittem, ezen nem lehet mit változtatni, hisz tökéletes volt úgy, ahogy volt. Aztán egyszer kipróbáltam egy apró változtatást a diótöltelékben, amit egy régi erdélyi receptben olvastam: egy kanál baracklekvárt kevertem a darált dióba. Ettől a töltelék nemcsak szaftosabb, hanem gyümölcsösen gazdagabb lett – és amikor a nagyi először megkóstolta, csak annyit mondott:
„Na, ez valami finomabb, mint az enyém!”
Akkor tudtam, hogy ez a zserbó más lesz. És talán egy kicsit a tiéd is lehet.
Hozzávalók a tésztához:
50 dkg finomliszt
25 dkg vaj vagy margarin (hidegen, kockázva)
2 dkg élesztő
1 dl langyos tej
1 evőkanál cukor
1 csipet só
2 tojássárgája
2 evőkanál tejföl
A töltelékhez:
25 dkg darált dió
15 dkg porcukor
2 evőkanál baracklekvár (ez a „csavar”)
25–30 dkg baracklekvár (kenéshez)
