Ez a fajta étel minden templom alagsorában felbukkant büféasztalon a 70-es évek közepétől egészen a 2000-es évekig, általában egy kopott üveg tepsiben, aminek az aljára valakinek a nevét kaparták. Az anyósom „kocsony csirkének” hívta, és nem hiszem, hogy valaha is maradékkal jött volna haza.
Csak három hozzávaló van, semmi különös, de ahogy a szósz a csirke köré sül, fényes, ízletes mázat képez, ragacsos, karamellizált szélekkel, amire az emberek emlékeznek. Ez az a recept, amit még mindig kérnek tőlem temetéseken, babaváró bulikon és minden kisvárosi vacsorán.
Üveg sütőtál régimódi templomi vacsoracsirkével egy vidéki konyhaasztalon
Üveg sütőtál régimódi templomi vacsoracsirkével egy vidéki konyhaasztalon
Ez a csirke remekül illik egy tál puha krumplipüréhez vagy vajas tojásos tésztához, ahol az extra szósz is jól beszívódik. Egy közös étkezésen szeretem egy tepsi sült rizzsel, egy nagy zöldsalátával és némi vajas kukoricával vagy zöldbabbal tálalni.
A vacsorazsemle vagy a puha fehér kenyérszeletek remekül felitatják a szaftot. Másnap is finom, ha rizzsel széttépkedjük, vagy egy puha zsemlébe tesszük egy kanálnyi maradék szósszal.
Sütőben sült, 3 hozzávalós egyházi vacsoracsirke
Adagok: 6
Hozzávalók
